– Jól vagyok. Beteg vagyok. Fekszem az ágyban. Vagy sétálgatunk a kutyámmal, zenét hallgatok – mesélte a színész a műsorban. Varga Sarolta, Kulka logopédusa elmondta, hogy a hétköznapjainak részévé vált a szerdánkénti találkozás és a csütörtöki zeneterápia is.
– Minden szerdán délben megyek, de meleg van nagyon. A sztrókosok megérzik nagyon – tette hozzá Kulka, aki betegsége miatt néha nehezen találta a szavakat, hogy megfelelően kifejezze magát.
A színművész arról is beszélt, hogy korábbi dolgaiért szégyelli magát, utalt arra, hogy egyfajta büntetésként élte meg állapotát.
– Egyfolytában gondolkodom, hogy miért volt, miért lett ez? Idegen vagyok, olyan fura az egész (...) Szégyellem magam! Gőgös (...) voltam, nagyon. Abbahagytam, már két éve. Megvilágosodtam – mesélte életének e jelentős változásáról a színész. A Kossuth- és Jászai Mari-díjas művész azt is elmondta, hogy a beszédképtelenséget egyfajta börtönnek éli meg, ugyanis nem tudja közreadni gondolatait, nem tudja elmondani, mi jár a fejében.
Makai Gábor klinikai szakpszichológus és pszichoterapeuta álláspontja szerint hosszú út áll még Kulka János előtt, hiszen teljesen újra kell terveznie az életét.
– A sztrók minden ember személyiségét alapjaiban rengeti meg. Maga a felépülés és a gyógyulás egy megfoghatatlan végcél, hiszen egy roppant hosszú folyamat. Érzelmi hullámvasút, hol jobban van a beteg, hol rosszabbul. Újjá kell tudni születni. Ez különösen nehéz, ha olyan funkciót érint a betegség, ami a megélhetésre is hatással van – fejtette ki Makai, majd hozzátette, nagyon gyakori, hogy a sztrók után a beteg saját magát okolja állapotáért. – A trauma után kellenek a kapaszkodók, ezt nehezíti az, ha valaki saját magára vezeti vissza a betegséget, ez az önmarcangoló működésmód lassíthatja a páciens felépülését – tette hozzá a szakértő.
További bulvárhírekért keresd fel a Blikk.hu oldalát.
